Elvesztettük, mégis a miénk – A mehádiai tapogatósbogár

A mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis) a Bánsági-hegyvidék bennszülött (endemikus) faja. Frivaldszky János (1822–1895), a Magyar Természettudományi Múzeum (abban az időben a Nemzeti Múzeum) Bogárgyűjteményének első kurátora írta le 1877-ben a Krassó-Szörény vármegyei Herkulesfürdőről (németül Herkulesbad), mely akkoriban Mehádia községhez tartozott.

Ez a bogár lett 1912-ben a Magyar Rovartani Társaság címerállata, és ma is látható a Társaság pecsétjén.

Mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis) Herkulesfürdőről (forrás: Németh Tamás, flickr)

A trianoni döntés után azonban Herkulesfürdő (ma Băile Herculane) is a mai Magyarország határain kívülre került, így a mehádiai tapogatósbogár is a Trianonnal elvesztett fajok számát gyarapítja: immár nem tagja a magyarországi faunának. A budapesti székhelyű Magyar Rovartani Társaságnak tehát egy olyan faj a címerállata, mely nem él a mai Magyarországon. Szerencsére sem Trianon után, sem az 1945-öt követő időkben senkinek nem jutott eszébe másra cserélni ezt a bogarat, így mégis csak igazi magyar bogárfajnak tekinthetjük.

A mehádiai tapogatósbogár (Pselaphogenius mehadiensis) egyik típuspéldánya a Magyar Természettudományi Múzeum Bogárgyűjteményéből (forrás: Németh Tamás, Europeana)

Helyzete kissé az Ararát és az örmények viszonyához hasonlít. Az Ararát az örmény kultúrában központi helyet foglal el, szent hegyként tisztelik. Sajnos azonban a történelmi Örményország területének 90 százalékát elvesztette, és így az Ararát is a határain kívülre került. Ugyanakkor a mai Örményország jelentős részéről – a fővárosból, Jerevánból is – mindennap látható, kelet felé nézve valósággal uralja a tájat, így ma is kitörölhetetlen az örmények gondolatvilágából.

 

szerző: Merkl Ottó (Állattár)