Magyar
English
A 19. és 20. század fordulójára a múzeum növénytani gyűjteményei több százezer lapot számláltak. A Növénytár ekkor Kitaibel Pál, Sadler József, Tauscher Gyula, Haynald Lajos és Vágner Lajos nagy herbáriumai mellett számos kisebb gyűjteményt őrzött. A Növénytár vezetője 1901-től Filarszky Nándor (1858–1941) lett, aki elsősorban algológiai munkásságáról ismert, ezen belül a csillárkamoszatok nemzetközi hírű kutatója volt. Vezetése alatt, 1905-től a Tudományos Akadémia épületében kapott helyett az akkor már hosszú ideje helyszűkével küzdő (1892-től 1905-ig egy Széchenyi utcai bérlakásban elhelyezett) gyűjtemény.
Filarszky Nándor (1858–1941) három évtizeden keresztül vezette a Növénytani Osztályt. Forrás: MTM Fotótár
Filarszky Nándor mintaszerű muzeológus volt, aki nagy hangsúlyt fektetett a nyilvántartásokra, adminisztrációra, katalógusokra. A Növénytárban őrzött botanikai kollekciókat az 1900-as évek első évtizedében rendszertani csoportok (virágos növények, páfrányok, mohák, zuzmók, gombák) szerint szétválogatták, rendezték. A Növénytár személyi állománya gyarapodott, a gyűjteményi egységek gyűjteményvezetőt kaptak. A virágos növényeken belül (amely legnagyobb példányszámú rész volt) szétválasztották a Magyarország területéről gyűjtött anyagokat (Flora Hungarica gyűjtemény) a világ más tájairól származóktól. A Filarszky által felállított gyűjteményi rend azóta is érvényben van.
A gyűjtemény az első világháború kitöréséig hatalmas ütemben gyarapodott. A Növénytár munkatársainak (Jávorka Sándor, Kümmerle Jenő Béla, Moesz Gusztáv, Szurák János, Timkó György) gyűjtőmunkája mellett újabb magángyűjtemények kerültek a Növénytárba. Fontosabb gyarapodások vásárlás útján: Joseph Barth (1904), Simonkai Lajos (1910); ajándékozás révén: Szépligeti Győző (1912), Csató János (1912), Waisbecker Antal (1916) herbáriumai.
A Növénytár munkatársai 1911-ben. Balról: Kümmerle Jenő Béla, Filarszky Nándor, Moesz Gusztáv, Timkó György, Jávorka Sándor, Szurák János. Forrás: MTM Fotótár
A Növénytárban 1912-ben indult el a Flora hungarica exsiccata gyűjtemény kiadása. Ennek célja a teljes magyar flóra begyűjtése, illetve a Magyarország területén előforduló növények megismertetése és csereanyagként forgalmazása. Ez, a preparált és meghatározott növénypéldányokat tartalmazó „herbárumi kiadvány” centuriák formájában jelent meg. Egy ilyen egység 100–100 növényfaj herbáriumi lapjaiból állt. A növényanyagot a Növénytár dolgozói gyűjtötték. A gyűjtések az I. világháború éveiben sem szüneteltek: 1912-től 1918-ig elkészült az első öt „centuria”.
Az 1918 és 1920 közötti mozgalmas időszak tragikus társadalmi és politikai eseményei (a világháború vége felé egyre fokozódó nehézségek, a magyarországi Tanácsköztársaság és bukása, majd a trianoni békeszerződés) káros hatással voltak a személyi állományra és a múzeumi munkára. 1919–1920 és 1920–1921 telén a fűtőanyag hiánya miatt a gyűjteményi munka szinte lehetetlenné vált, a hideg a gyűjteményekben is kárt tett. A borzasztó munkakörülmények, a személyes konfliktusok sora, a „hazai tájak”, mint gyűjtőterület összeszűkülése érzékelhető a gyűjtemény ekkori igen lassú gyarapodásában is.
A Magyarországot ért károkra gyógyírt nem jelentett, de tudományos szempontból mérföldkőnek tekinthető, hogy 1924–25-ben, a Növénytár kiadványaként megjelent Jávorka Sándor a Magyar Flóra című műve, amely a Kárpát-medencei flóra első és mai napig alapvető szintézise.
Szerzők: Bauer Norbert, Buczkó Krisztina
Kapcsolódó tartalmak:
Prodán Gyula
Jávorka: Magyar Flóra