Barót

A Háromszék megyében lévő Barót (ma Baraolt, Kovászna megye) közelében 1839-ben találtak rá a felszínre bukkanó pliocén korú (kb. 2,5-3 millió éves) lignit telepekre.

Az első bányákat azonban a Baróttól 4 km-re fekvő Köpec (Căpeni) mellett nyitották meg, emiatt az őslénytani szakirodalomban a leggyakrabban Barót-Köpec néven találkozhatunk a lelőhellyel. A lignitbányászat évtizedei során értékes ősemlős maradványok kerültek elő innen, többek között ősi szarvasok, ragadozók, ormányosok leletei. A Trianon előtti gyűjtések nagy részét a Földtani Intézet (ma Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat) gyűjteményében őrzik, néhány gumósfogú őselefánt (Anancus arvernensis) és eurázsiai masztodon (Mammut borsoni) maradvány azonban a MTM Őslénytárában is van.

Gumósfogú őselefánt (Anancus arvernensis) őrlőfog- és agyartöredékek a baróti lignitbányából

Eurázsiai masztodon (Mammut borsoni) őrlőfog- és agyartöredékek a baróti (felsőrákosi) lignitbányából. Ennek a fajnak a maradványai nagyon sok lelőhelyről együtt kerülnek elő az Anancus arvernensis maradványaival, egy időben egy élőhelyen éltek, de valószínűleg a növényzetnek nem ugyanazon részét fogyasztották, így nem voltak versenytársai egymásnak

Eurázsiai masztodon (Mammut borsoni) agyartöredék és jobb oldali felső utolsó őrlőfog töredéke a baróti (felsőrákosi) lignitbányából

kép:

A legutóbbi leletek között mindenképpen a legértékesebb a 2008 májusában a felsőrákosi (Racoșul de Sus) lignit külfejtésben talált, csaknem teljes Anancus arvernensis csontváz. Ma egyébként már Köpec és Felsőrákos is Baróthoz tartozik.

Egy külföldi könyv részlete, melyben helyet kaptak a 2008-2009 során Baróttól nem messze, a felsőrákosi lignitbányában talált szenzációs Anancus arvernensis leletek, melyeket a baróti Erdővidék Múzeumában őriznek

A könyv címlapja az Anancus arvernensis rekonstrukciójával, melyet franciaországi leletek alapján készítettek

A 2008-as Anancus lelet a felsőrákosi lignitbányában került a napvilágra, amikor a bánya terjeszkedése miatt elkezdték elhordani a lignit tetejéről a meddő agyagot. A csontváz feltárását először a bánya munkásai kezdték el, majd a baróti Erdővidék Múzeuma munkatársai, Hoffmann Edit és Dendjuk Mihály folytatták. 2008 őszén kérték fel a ma már tagintézménnyé integrálódott Bakonyi Természettudományi Múzeum geológusát, Katona Lajost a lelet szakszerű bementésére. Még abban az évben az Erdővidék Múzeumba szállították az összes leletet és elkezdődött a lelet preparálása, majd konzerválása. A lelet fontossága abban rejlik, hogy szinte a teljes csontvázat sikerült megmenteni. Sikerült tökéletesen kipreparálni a farokcsigolyáit, a nyakcsigolyáit, bordáit, a koponyának a megmaradt részét és az állkapcsát és végtagcsontjait. Olyan csontjai is előkerültek, melyeket eddig még nem ismert a tudomány. A koponya preparálása közben került elő az első Anancus arvernensis nyelvcsontja, amit majdnem egészben sikerült megmenteni.

A masztodon csontvázán kívül több ősmaradvány is előkerült a bányából (orrszarvúk, szarvasfélék és tulokfélék maradványai: állkapocs, koponya, bordák, csigolyák, fogak, végtagcsontok). 2008-tól több alkalommal történt gyűjtés, aminek eredményeképpen több puhatestű ősmaradványt, falevelet és halmaradványokat is találtak. A leletek meghatározásában közreműködtek dr. Magyar Imre, Szappanos Bálint, dr. Hably Lilla és Katona Lajos.

A bányából vett üledékből Berillium kort is mérnek, aminek segítségével pontosan meg lehet határozni az Anancus korát. Ezt a mérést a dr. Magyar Imre által vezetett 116618 sz. NKFI projekt fedezi.

A gumósfogú őselefánt és a többi gerinces lelet feldolgozására egy nemzetközi csapat verbuválódott össze, aminek az összefogója Katona Lajos, tagjai pedig Dick Mol, holland paleontológus, Vlad Codrea, román paleontológus és Szappanos Bálint, geológus. A lelet preparálása, meghatározása és kiállítása kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 év alatt valósult meg, tudományos feldolgozása és publikálása jelenleg is folyamatban van.

A jó barátságnak és a folyamatos gyűjtéseknek köszönhetően sikerült a baróti és a zirci múzeum őslénytani gyűjteményét is gyarapítani. Sajnos a bánya bezárt, és abbamaradt a folyamatos szivattyúzás is, aminek köszönhetően a bányagödör helyén mára egy 50 méter mélységű hatalmas tó lett.

Günther Schlesinger 1922-es monográfiájában már szerepel néhány baróti ősormányos maradvány, az egyik ezen a fotótáblán 3-as számmal jelölve

Tanulmány baróti ősragadozó maradványokról. A leletek a Magyar Bányászati és Földtani Szolgálat (akkoriban még Magyar Királyi Földtani Intézet) gyűjteményében vannak. A tanulmányt eredetileg egy müncheni kutató (Maximilian Schlosser) írta német nyelven, magyar nyelvre Pethő Gyula, a Földtani Intézet geológusa, paleontológusa fordította le

Egy ábra a barót-köpeci ősi macskamedvéről Maximilan Schlosser („Schlosser Miksa”) 1899-ben megjelent tanulmányából

Képaláírás a barót-köpeci ősi macskamedvét (Parailurus) ábrázoló fotótáblához

Katona Lajos a felsőrákosi gumósfogú őselefánt (Anancus arvernensis) koponyájával

A felsőrákosi Anancus arvernensis jobb oldali felső utolsó őrlőfoga

A felsőrákosi Anancus arvernensis egyik összerakott lábfeje

Az Anancus arvernensis makettje (Remie Bakker, holland művész alkotása franciaországi leletek alapján) és a felsőrákosi példány csontvázának rekonstrukciója (Katona Lajos munkája)

Szerző: Gasparik Mihály (Őslénytani és Földtani Tár), Katona Lajos (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)

Kapcsolódó tartalmak:

Őslénytani lelőhelyek a Nagy-Magyarországon

A Bihar-hegység barlangjai

Betfia