Betfia

Betfia kis település Nagyvárad közelében. A közeli Somlyó-hegy oldalában feltáruló karsztos üregeket, hasadékokat kitöltő agyagos, törmelékes üledékekből az 1900-as évek legelején pleisztocén korú állatmaradványok kerültek elő. Az első ásatásokat Kormos Tivadar vezette 1904 és 1918 között. Később több magyar és román kutató gyűjtött itt, akik új lelőhelyeket is felfedeztek. A legutóbbi ásatásokra 1994 és 1999 között került sor Venczel Márton (nagyváradi Körösvidéki Múzeum = Muzeul “Țării Crișurilor”, Oradea) és Hír János (Pásztói Múzeum) közös szervezésében.

Egy fióknyi betfiai ősmaradvány az MTM Őslénytárának raktárából

A leggazdagabb ősmaradvány-anyagot a Kormos által begyűjtött Betfia 2-es lelőhely szolgáltatta. Az innen előkerült fauna alapján vezették be a negyedidőszak rétegtani felosztásába a Bihari emelet (vagy faunaszakasz) és a Betfiai fázis elnevezést, amit nemcsak magyarországi, hanem nemzetközi viszonylatban is használtak. A „Betfiai” ma már jobbára csak a hazai rétegtani tagolásban használatos, a „Bihari” jobban meghonosodott a nemzetközi sztratigráfiai nevezéktanban.

Számos kis- és nagyemlős, illetve egyéb ősgerinces-maradvány került elő a betfiai lelőhelyekről; egy sor új fajt innen írtak le. Ősi pockok, pocoklemmingek, hörcsögök, pelék, cickányok, kétéltűek, hüllők, madarak színesítik a palettát, de többek között kardfogútigrisek maradványai is előkerültek innen.

A betfiai lelőhelyek (összesen 13-at ismerünk eddig) nem azonos korúak, hanem a kora-pleisztocén kb. 1,6 millió – 800 ezer év közötti szakaszát reprezentálják.


Szerző: Gasparik Mihály (Őslénytani és Földtani Tár)