Tüskésmakréla lenyomat

A szentmargitbányai kőfejtő Európa legrégebbi és egyben egyik legnagyobb kőbányája, a fertőrákosi kőfejtő ikertestvére. A bányát már a rómaiak is használták, a XV. légió kőbe vésett nyomai mai napig felfedezhetők a sziklákon. Az itt kitermelt lajtamészkőből épült fel Bécsben a Városi Operaház, a Várszínház, a Hofburg, a Stephansdom és a Schönbrunni kastély is. A lajtamészkő különleges mészkőfajta, mely a miocén kor badeni emeletének középső és felső szakaszában (13-16 millió éve) képződött. Nevét onnan kapta, hogy a Lajta hegységben és annak környezetében található meg ez a gyengén rétegzett mészkő. A miocénben a Paratethys óceánnak a Kárpát-medence területén elterülő maradványa, a Pannon-tó egyik lefűződő, egyre kevésbé sós sekélyvizű ágában rakódott le. Gazdag mészvázú egysejtűek (Foraminifera), korallok, vörösalgák, kagylók, csigák, tengerisünök maradványaiban, de gerincesek is előfordulnak benne.

Tüskésmakréla (Caranx boeckhi Gorjanović-Kramberger, 1902) lenyomata, Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland), Kismartoni járás, Ausztria, középső-miocén (badeni). Az Állami Földtani Intézet ajándéka (fotó: Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár)

A Caranx boeckhi a tüskésmakréla-félék (Carangidae) fajgazdag (147 ma élő fajt számláló) családjába tartozó kihalt halfaj. A legtöbb tüskésmakréla gyorsan úszik, és ragadozó életmódot folytat. Széleskörben elterjedtek, a család tagjai jelen vannak az Atlanti-, Indiai- és Csendes-óceánok korallszirtjeinél és nyílt vizeiben egyaránt. Az egyes kihalt nemekhez tartozó ősmaradványok már a késő paleocén (kb. 60 millió év) kőzeteiben előfordulnak. Ezek többnyire részleges csontvázak és hallókövek (otolitok).

Szerző: Szentesi Zoltán (Őslénytani és Földtani Tár)

Kapcsolódó tartalmak:

Trianon által elválasztott kőfejtő-ikrek: Fertőrákos és Szentmargitbánya