Magyar
English
Dely Olivér György – a Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény vezetője 1952-2003 között – Erdélyben, Nagyszalontán született 1927. április 27-én. Itt, és Nagyváradon kezdte tanulmányait.
Dely Olivér György nagyszülei, id. Dely Géza és Sztacho Stefánia. A felső sorban balról a második Dely Olivér édesapja, Géza. (Forrás: Dely Géza)
Dely Géza és Bajor Mária, Dely Olivér szülei. (Forrás: Dely Géza)
Képaláírás: Két testvér, Dely Alajos és Dely Olivér 1929 körül. (Forrás: Dely Géza)
Élete legszebb napjaként írta le, amikor 1940-ben, 13 éves korában a magyar honvédség bevonult Erdélybe és szülővárosát újra Magyarországhoz csatolták. A nagyszalontai gimnáziumban a leventemozgalom részeként az iskola leventeparancsnoka lett. 1944-től leventeként vonult a magyar hadsereggel egészen Vas megyéig. 1945-ben szovjet fogságba került, akik a romániai Foksányon keresztül a Krím-félszigetre, a jaltai munkatáborba vitték.
Dely Olivér az íróasztalánál 1956-ban. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum)
A táborból kb. 1 év után Nagyszalontára tért haza. Mivel semmiképpen nem akart Romániában élni, 1946-ban családja nélkül a zöldhatáron szökött át Magyarországra. Gimnáziumi érettségijét Budapesten szerezte meg, és ugyan abban az évben megkezdte tanulmányait a Pázmány Péter Egyetemen, ahol muzeológiát tanult.
Dely Olivér diákigazolványa 1947-ből. (Forrás: Dely Géza)
Az egyetem befejezése után kezdett el dolgozni a Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményében, amelyet odaadó lelkesedéssel épített és gondozott élete végéig.
Dely Olivér az 1956-ban leégett gyűjtemények pótlására szervezett gyűjtőexpedíción 1957-ben, Egyiptomban. (Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum)
Kandidátusi dolgozatának elkészítéséhez, amelyben az alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris) környezettani és rendszertani vizsgálatait taglalta, francia nyelvtudásra volt szüksége a vonatkozó szakirodalmak olvasásához, ezért nyelvtanár után nézett. Így hozta össze a sors a közelben lakó Praznovszky Ivánnal, akivel ugyan kései, de életre szóló, szoros barátság született.
Praznovszky Iván 1883. december 12-én született Budapesten. A középiskolát a pesti piarista gimnáziumban végezte, majd a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen állami- és jogtudományi tanulmányokat folytatott. Számos külföldi tanulmányúton vett részt, amelyeken kitűnő német és francia tudásra tett szert. Fiatal kora óta diplomáciai pályára készült, de elsőre csak a Felség Személye Körüli Minisztériumban kapott munkát Bécsben. Két évvel később, 1907-ben azonban gyerekkori álma teljesült amikor felvették a külügyminisztériumba. A 66 fős delegáció főtitkáraként részt vett a Trianoni Békekonferencián.
Praznovszky Iván a 40-es éveiben. (Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár)
A béketárgyalások lezárulta után még 1922-ig Párizsban maradt, hogy az állandó magyar képviselet vezetőjeként a francia-magyar kapcsolatokon dolgozzon. Hazatérése után ugyan pályafutása diplomataként lezárult, de továbbra is aktív üzleti, publicista és társadalmi életet élt.
A magyar delegáció a békefeltételek átvétele után a francia külügyminisztérium lépcsőjén 1920. január 13-án (Forrás: mta.hu)
A II. Világháború után a szocialista rendszer „osztályellenségre” mért bosszúja őt is elérte, és több, mint két évre a kamuti tanyavidékre száműzték, ahonnan csak 1953-ban tért vissza Budapestre.
Nyugdíját fordítással és nyelvtanítással egészítette ki, így találkozott össze a két rendkívül tájékozott, régi vágású úriember, akik a nyelvórák után hosszú eszmecseréket folytattak politikáról, irodalomról. Kapcsolatuk inkább apa-fiú jellegű volt (Dely Olivér korán elveszítette édesapját, Praznovszky Ivánt pedig a „történelem sodorta el” külföldön élő fiától), így amikor Praznovszky Iván meghalt, történelmi értékű hagyatékát Dely Olivér vette gondjaiba. A feljegyzésekből, vázlatokból, filmtekercsekből és egyéb dokumentumokból, amelyeket Dely Olivér fia, Géza juttatott el az OlvasóSarok Kiadóhoz, majd a Magyar Nemzeti Levéltárhoz, született meg „A monarchiától Trianonig – egy magyar diplomata szemével” című könyv.
Szerző: Vörös Judit (Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény)
Kapcsolódó linkek: