Nyárády Erazmus Gyula (1881–1966)

A budapesti Pedagógium elvégzése (1904) után Késmárkon, majd Marosvásárhelyen (1911–1922) középiskolai tanárként működött. A két világháború között a kolozsvári egyetem botanikai tanszékét irányító Alexandru Borza meghívására 1922-ben Kolozsvárra került, a botanikai múzeum és herbárium őre lett. Trianon után óriási szakmai elismerést jelentett, hogy egy magyar szakembert bíztak meg e feladattal, ami egyébként lehetővé tette Nyárádynak, hogy szinte minden idejét botanikai kutatásainak szentelje. Ezt a tisztségét 1943-ig, nyugdíjba vonulásáig látta el. Nyárády ezekben az évtizedekben vált Erdély vezető botanikusává, számos alapvető tanulmánya és monográfiája (pl. Csalhó, Retyezát, Hargita, a Gyilkos-tó és a Békás-szoros, Radnai-havasok, Tordai-hasadék, Kolozsvár és környéke) ekkor jelent meg. Óriási tudását a román állam is respektálta, így 1948-ban őt bízták meg a végül 13 kötetesre duzzadt romániai flóraművet (1952–1976) készítő munkaközösség vezetésével, amelynek haláláig (a 13-ból 11 kötet) irányítója és legfőbb szerzője volt. Ez a vállalkozás európai elismertséget szerzett számára. A korszakra jellemző, hogy a flóramű első nyolc kötetének főszerkesztőjeként Nyárády helyetta növénykórokozó gombákkal foglalkozó akadémikust, Traian Săvulescu-t (1889–1963) tüntették fel.

 Nyárády Erazmus Gyula (1881–1966)

A romániai flóramű harmadik kötetének címoldala

A romániai flóramű harmadik kötetének egyik oldalpárja

Szerző: Somlyay Lajos (Növénytár)