A Magyar Természettudományi Múzeum a Kárpát-medencében előforduló pillangóalakú lepkéknek közel 200 ezer példányát őrzi. E gyűjteményi részben sok érdekességet rejtenek a szekrények üvegfedelű fiókjai. A lelőhelyet, a gyűjtési időt és a gyűjtő nevét jelző cédulák adatai mögött legendás gyűjtőutak, fontos események és sok áldozatot hozó személyek rejtőznek. Az erdélyi anyagokat vizsgálva igen gyakran feltűnik Lipthay Béla, Teleki Jenő és Wass Béla neve. Az általuk gyűjtött lepkék nemcsak példányszámban, hanem ritkaságukat tekintve is jelentősnek mondhatók. Visszatekintve közel egy évszázad távlatából nyugodtan kijelenthetjük, hogy ezek az arisztokraták nemcsak a politikai, hanem a kulturális és tudományos életben is jelentős személyiségek voltak, gyűjteményeikkel jelentősen gazdagították a nemzet vagyonát.
Gróf Wass Béla (1853–1936)
Felvilágosult grófként a zürichi képzőművészeti akadémián tanult. Hazatérve parlamenti képviselő lett, az Erdélyi Múzeum Egylet elnökségi posztját viselte, és az Erdélyi Bank alelnöke is volt. Vasasszentgotthárdi kastélyában élt, híres volt vendégszeretetéről. Sok időt töltött itt unokája is, a híres íróvá és politikussá lett Wass Albert. A gróf szenvedélyes lepkegyűjtő hírében állt. A Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői rendszeresen vendégeskedtek nála, köztük Herman Ottó, Horváth Géza vagy Schmidt Antal. Ez utóbbival szoros barátságot ápolt, ezt jelzi a Schmidt Antal által leírt egyik sodrómolyfaj neve is: Tortrix wassiana. Erdély elcsatolása után Schmidt Antal a gróf gyűjteményét Budapestre mentette, a példányokat beosztotta a törzsgyűjteménybe.
Wass Béla gróf, az Erdélyi Múzeum Egylet elnöke. (forrás: Wikipedia)
A vasasszentgotthárdi kastély, gróf Wass Béla otthona, ahol Wass Albert is sok időt eltöltött nagyapja mellett. A kastéyparkban és a környéken a gróf és vendégei számos lepkeritkaságot gyűjtöttek (forrás: Wikipedia)
A Plusidia cheiranthi (Tauscher, 1809) ritka éjszakai lepke egyetlen ismert erdélyi példánya. A gyűjtője Pável János múzeumi őr volt, aki Wass Béla vendégeként többször is lepkészett a Mezőségen (forrás: MTM)
Gróf Teleki Jenő (1881–1947)
A híres erdélyi grófi család leszármazottja a szatmári Teleki-birtokon született (Nagysomkút), de élete nagy részét az Arad megyei Kápolnáson élte le. Partiumi kastélyukhoz tartozó birtokain gazdálkodott. Rovargyűjtő szenvedélyét a Temesvár környékén élő Lipthay báróval osztotta meg,ezért ők többször is együtt gyűjtöttek a Retyezáton és Herkulesfürdő-Mehádia környékén. Jó barátságban volt a Nemzeti Múzeum lepkegyűjteményének kurátorával, Schmidt Antallal és Bartha Viktor ezredessel. Ez utóbbi róla nevezett el egy araszkafajt (Geometridae), melyet a Retyezátban együtt találtak („Psodos telekii”). Diószeghy László is sokszor vendégeskedett náluk. Kápolnáson találta meg azt az epkefajt, amit ma Dioszeghyiana schmidtii néven ismer a tudomány. A szocializmus alatt birtokait és a kastélyt államosították, gyűjteménye a temesvári mezőgazdasági egyetemre került. A Magyar Természettudományi Múzeumban található példányokat ajándékként, Schmidt Antalon keresztül juttatta Budapestre, a nemzeti gyűjteménybe.
Teleki Jenő gróf, a kápolnási kastély és a környező uradalom birtokosa (forrás: wikipedia)
A Psodos telekii nevű havasi araszkafaj típuspéldánya, melyet 1933-ban Bartha Viktor barátja és gyűjtőtársa, Teleki Jenő tiszteletére nevezett el (forrás: MTM)
A kápolnási Mocsonyi-Teleki kastély, mielőtt 2019-ben kalapács alá került volna. A kastély parkjában virágzó hársfákon gyűjtötték először a Kárpát-medencében nagyobb egyedszámban az Arytrura musculus nevű éjjeli lepkefajt (forrás: wikipédia)
Báró Lipthay Béla (1892–1974)
Iskoláit a bécsi Theresianumban végezte. Bánsági birtokain mintaszerű gazdálkodást folytatott. Mint a román parlament felsőházának képviselője, elérte, hogy az impériumváltáskor a birtokain levő, többségében németajkú lakosság községeinek neve ne változzék meg. Így az akkor „Gottlob” vagy Lovrin nevű falvak még 2020-ban is ezen a néven szerepelnek a térképeken. Szenvedélyes lepkegyűjtő volt, főként a közeli Herkulesfürdő környékén és a Délnyugati-Kárpátokban lepkészett. Ő karolta fel a későbbi Bánáti Múzeum alapítóját, a temesvári König Frigyest, aki sokat volt a báró társaságában. Lipthay a budapesti lepkekurátorral, Schmidt Antallal is jó barátságban volt, többször együtt gyűjtöttek a Retyezátban. A második világháború évei alatt bánsági birtokait eladta, majd a Nógrád megyei Szécsényben megvásárolta a kastélyt és a hozzá tartozó birtokot. Családjával ott telepedett le, és több tízezres lepkegyűjteményét is magával vitte. Ez a páratlan értékű gyűjtemény halála után egy évtizedig kallódott, majd végül méltó helyre, a Magyar Természettudományi Múzeumba került.
Báró Lipthay Béla, feltehetően a birtokeladás és a Magyarországra való költözéstől megőszülten (forrás: Wikipedia)
A lovrini Lipthay-kastély, a környék mintaszerű gazdálkodásának központja, báró Lipthay Béla és családjának otthona (forrás: Wikipedia)
A szécsényi kastély 1938-ban az üvegházzal, ahol Lipthay báró lepketenyésztési kísérletei is folytak (forrás: Wikipedia)
Szerző: Bálint Zsolt (Állattár)