Magyarország állatvilágának kutatása Trianon előtt: A Magyar Birodalom állatvilága (1894–1918)

Az 1867-es kiegyezés nem csak a politikai-gazdasági helyzetnek kedvezett, hanem a kultúrában is beköszöntött a „boldog békeidő”, amelynek legemelkedettebb pillanatait 1896 jelentette, a honfoglalás ezeréves évfordulójára emlékező millenáris ünnepségek. Ez a hosszú és nyugalmas időszak egészen az első világháború kitöréséig, 1918-ig tartott, és az építészetben valamint a művészetekben éppúgy éreztette hatását, mint a tudományban. Ennek eredményeképpen a zoológiában is számos olyan jelentős mű születhetett meg, melyekre korábban nem volt példa.

Magyarország állatvilágának megismerésében alapvető szerep jutott két jelentős műnek, illetve sorozatnak. Az egyik, az 1800-as évek végén kezdődő és Trianon előtt befejezett A Magyar Birodalom állatvilága (Fauna Regni Hungariae), a másik az 1955-ben indult, és befejezetlenül maradt Magyarország állatvilága (Fauna Hungariae). Míg a korábbi munka a Trianon előtti Magyarország állatvilágának foglalata, az utóbbi elsősorban a mai határainkon belül honos faunát taglalja, de tartalmazza a határaink közelében előforduló olyan fajokat is, melyek hazai felbukkanására van esély.

Magyar Birodalom állatvilága utolsó fejezetének címlapja

A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályának 1893. évi februári ülésén vetette fel Horváth Géza, a Nemzeti Múzeum Állattárának poloskakutatója, hogy Magyarország ezeréves fennállásának emlékére kívánatos lenne létrehozni egy olyan faunakatalógust, amely a Magyarország területéről addig kimutatott állatfajok elterjedési adatait tartalmazza. A terjedelmesnek ígérkező mű szerkesztésével Paszlavszky József zoológust, főreáliskolai tanárt bízták meg.

Horváth Géza (1847–1937) (forrás: A MTM fotóarchívuma)

Bár a magyar birodalom állatvilágának rendszeres lajstromba vétele, a Fauna Regni Hungariae megjelenését 1896-ra tervezték, a közel 1000 oldalas mű csak jóval később, 1918-ban látott napvilágot. Benne az a 20 573 állatfaj szerepel, melyet az akkori magyar állam területén megfigyeltek. A műben található egyetlen ábra egy színezett térkép, mely a korabeli Magyarország nyolc jellemző természetföldrajzi régióját  mutatja a vármegyehatárok feltüntetésével. A térkép egyúttal a szövegben található lelőhelyek közötti könnyebb eligazodást is segíti a régiók római számozásával.

Színezett térkép a Magyar Birodalom állatvilága műből

Mivel a Magyar Birodalom állatvilága zömét a fajok és lelőhelyek felsorolása teszi ki, az egyes részek terjedelmét elsősorban az adott csoport fajszáma szabja meg. Nem meglepő ezért, hogy a 214 oldalas, leghosszabb fejezet a bogaraké (Coleoptera). Ennek szerzője, Kuthy Dezső, az Állattár munkatársa volt. A mai napig sokat idézett mű létrehozásában Bíró Lajosnak, az Új-Guinea ismert kutatójának is oroszlánrésze volt, jóllehet neve nem jelent meg szerzőként a könyvrészlet címoldalán.

Bíró Lajos (1856–1931) (forrás: A MTM fotóarchívuma)

Az összesen 22 személyt számláló szerzőgárda az akkori zoológia élvonalát képviselő neves kutatókból állt; ott volt közöttük például Abafi-Aigner Lajos, Csiki Ernő, Daday Jenő, Horváth Géza, Méhely Lajos, Mocsáry Sándor, Pável János. Ők a Millennium időszakában az Állattár munkatársai voltak. A Mocsáry Sándor akadémikus által összeállított jegyzék a hártyásszárnyúakról (Hymenoptera) olyan teljes lett, hogy a listát alig lehetett egy-két fajjal bővíteni az elkövetkező években, és hosszú időn át biztos alapot nyújtott a további kutatásokhoz. Hasonlóan magas színvonalat képviselt a Horváth Géza által összeállított fejezet a poloskákról (Heteroptera).

 Mocsáry Sándor (1841–1915) (forrás: A MTM fotóarchívuma)

 

Szerző: Szél Győző (Állattár)