Magyar
English
Az 1977-es magyar-amerikai kulturális, oktatási és műszaki-tudományos egyezmény megkötését követően – amikor az amerikai külügyminiszter Budapestre hozta a Szent Koronát –, az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatától is küldöttség érkezett, hogy közös magyar-amerikai földtani kutatási programokat kezdeményezzen Magyarországon. Ez az együttműködés elsősorban a Pannon-tó üledékeinek és a Pannon-medence fejlődéstörténetének tudományos kutatásában hozott rendkívüli eredményeket. Részben ennek köszönhető, hogy 1978 és 1988 között a Pannon-medence a világ egyik legismertebb üledékes medencéje lett. Új módszerek egész arzenálját vetették be ekkor Magyarországon a medenceüledékek vizsgálatára: szeizmikus rétegtant, mágnesrétegtant, radiometrikus korméréseket, szervesvázú algákkal történő kormeghatározást. Az új tudományos kutatási eredményeket mindenki számára elérhető módon, angol nyelven publikálták.
A tudományos kutatás eltérő fejlődése az utódállamokban és az a szemléletváltás, amelyet az intenzív kutatás Magyarországon – de csak ott – hozott, jelentős szakadékot alakított ki a Pannon-tó kutatásában Magyarország és a szomszédos országok között. A tudományos életben ez komoly nemzetközi vitákhoz, feszültségekhez vezetett. A szakadék felszámolására, egymás kutatási eredményeinek közvetlen, személyes megismertetésére, közös terepi munkára, adatcserére, közös kutatási projektek indítására az 1989–90-es rendszerváltást és a délszláv háborúkat követően, tehát mintegy háromnegyed évszázaddal Trianon után kerülhetett sor.
Szerzők: Magyar Imre (MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport), Katona Lajos Tamás (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)
Kapcsolódó tartalmak:
A Pannon-tó: hungarikum a geológia világából
A Pannon-tó üledékeinek és ősmaradványainak kutatása Trianon előtt
A darabokra hulló egész: a Pannon-tó kutatása az utódállamokban
Határon túli együttműködések a Pannon-tó kutatása terén