Amint az előző részben leírtakból sejthető, az ismert ásványlelőhelyeknek az elcsatolt területek 67%-os arányánál jóval nagyobb része esett az új határokon kívülre. A Trianon előtti utolsó teljes magyar topografikus ásványtanban (Tóth Mike: Magyarország ásványai, 1881) felsorolt több mint 1100 lelőhely 80%-a külföldre került. Hasonló, 82%-os arányt találunk a múzeum munkatársa, Koch Sándor által „Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai” címen 1931-ben publikált, és – akkoriban magától értetődően – a (Horvátország nélküli) teljes Trianon előtti Magyarországra vonatkozó, a fontosabb lelőhelyre korlátozódó összeállításában.
Tóth Mike: Magyarország ásványai c. művének címlapja.
Tóth Mike: Koch Sándor: Magyarország jelentősebb ásványelőfordulásai c. írása lelőhelynév-mutatójának első lapja
Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)
Kapcsolódó tartalom: