Azt írják, van, pedig nincs – A nagy fémescincér

A nagy fémescincért (Pseudogaurotina excellens) 1874-ben Brancsik Károly, a Trencsénvármegyei Természettudományi Egylet alapító elnöke írta le tudományra új fajként a Felvidékről. Rendkívül ritka állat, Szlovákiában ma szigorúan védett. Lárvája a fekete lonc (Lonicera nigra) ágaiban fejlődik, a kifejlett bogarak is ezen a növényen láthatók.

Nagy fémescincér (Pseudogaurotina excellens) a Retyezát Nemzeti Parkból (forrás: Elena Iulia Iorgu, Muzeul Naţional de Istorie Naturală „Grigore Antipa”)

A bogár csak a Kárpátokban, Szlovákia, Lengyelország, Ukrajna és Románia területén él. Lelőhelyeinek nagy része Trianon előtt Magyarországhoz tartozott, de a mai Magyarországon nem fordul elő, és ez nem is várható.

Ma már kideríthetetlen, hogy mikor és hol, de valaki azt állította, hogy e kárpáti ritkaságot megfogta a Nyírségben, a Bátorligeti-lápon is. Bizonyítópéldányt nem ismerünk onnan, és egyébként is állatföldrajzi nonszensz, hogy egy ennyire szigorúan magashegységi faj előkerüljön az Alföldről (még ha a láp mezoklímája kissé hűvösebb is a környező homokvidékénél).

Nagy fémescincér (Pseudogaurotina excellens) a Lengyel-Tátrából (forrás: Paweł Niemiec, insektarium.net)

E téves információ úgy tűnik, kitéphetetlenül megragadt a bogarászati szakirodalomban. Magyarországot még egészen mérvadó források is unos-untalan felsorolják e bogár előfordulási területei között. Mindez rávilágít arra, hogy mennyire fontos a megbízható közlés és az előfordulást bizonyító példányok gondos megőrzése.

Nagy fémescincér (Pseudogaurotina excellens) (forrás: Marek W. Kozłowski, Biodiversity Map Database)

Kapcsolódó tartalom:

A trencséni „rovarászdoktor” – és szétszóródott gyűjteménye

Szerző: Merkl Ottó (Állattár)