Horvát faligyík

Minden faj esetében fontos a típuslelőhely ismerete, vagyis az a földrajzi pont, ahonnan az adott faj tudományos leírásakor figyelembe vett példányok származnak. A típuslelőhely ismerete elengedhetetlen az adott faj azonosításához és későbbi vizsgálatához. Valaha számos ilyen felbecsülhetetlen értékű bizonyítópéldány gazdagította a Magyar Természettudományi Múzeum Kétéltű- és Hüllőgyűjteményét, amelyek mind megsemmisültek a tragikus 1956-os tűzvészben. Egy olyan gyíkfaj típuspéldányai is odavesztek, amelyeket Méhely Lajos, a 19–20. század fordulóján élt zoológus írt le a Trianon előtti Magyarország területéről.

A horvát faligyík (Iberolacerta horvathi) első példányát Méhely 1901-ben tarthatta a kezében. Az állatot Friedrich Dobiasch gyűjtötte Stirovac mellett a Velebit-hegységben, ami akkor még Magyarország része volt.

Horvát faligyík (Iberolacerta horvathi) (fotó: Dušan Jelić)

Azonnal feltűnt a kutatónak, hogy ez a példány a magyar hüllőfauna egy új tagja, és először a Balkánról akkor már ismert Lacerta mosorensis faj képviselőjeként azonosította. Később aztán a zágrábi múzeumból és saját gyűjtéséből származó példányok vizsgálata során megállapította, hogy a tudomány számára új fajt talált, melyet 1904-ben Lacerta horvathi néven le is írt. A névadással kollégája és jóbarátja, Horváth Géza előtt tisztelgett, aki akkor az Állattár igazgatója volt, és aki felkeltette Méhely érdeklődését a Kapela és a Velebit-hegység faunája iránt.

A horvát faligyíkról készített festmény és leírás is része volt Méhely kiváló munkájának, a magyar hüllőfaunát bemutató Herpetologia Hungarica című műnek. A monográfia és vele együtt a fajról készült kőnyomat is kiadatlan maradt.

Méhely festménye, a Herpetologia Hungarica 8. táblája

Szerző: Vörös Judit (Állattár)