A barlang, amely összeköt

Van egy barlangunk, aminek az egyik felét úgy „veszítettük el“ a határmódosításokkal, hogy akkor még csak nem is tudtunk erről. Az aggteleki Baradla-barlang szomszédságában, de a határ szlovákiai oldalán található a Domica-barlang. Fő járatainak felfedezésére egészen 1926-ig kellett várni. 1932-ben igazolódott, hogy ez a két barlang a Styx-patak szifonos járatain keresztül valójában összefügg. Együttesen alkotják a Baradla-Domica-barlangrendszert, köztük azonban az amúgy is nagyon nehéz átjárást határvédelmi céllal sokáig lehetetlenné tették: 1934-ben (majd 1938-ban, és 1949-ben is) vasrácsokkal zárták le az összekötő ágat.

A Baradla–Domica-barlangrendszer – A barlang, amely összeköt: A könyv barlangbiológiai fejezetei részben múzeumunk munkatársainak szlovák és cseh kollégákkal közös munkájából születtek (fotó: Dányi László)

A határ két oldalán fekvő nemzeti parkok és a két ország barlangtani szakembereinek példás együttműködése eredményeként a barlangot – az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt többi barlangjával együtt – az UNESCO 1995-ben a Világörökség helyszínévé nyilvánította, és a barlangrendszer azóta is lehetőséget ad a szlovák-magyar együttműködésekre. A Magyar Természettudományi Múzeum 2013-ban részt vett egy ilyen komplex projektben: „Az Aggteleki-karszt és a Szlovák-karszt világörökség barlangjainak kezelése” témán belül a Baradla-Domica-barlangrendszer, a Vass Imre-barlang és a Kossuth-barlang gerinctelen faunájának vizsgálatát végeztük szlovák és cseh kollégákkal együttműködésben.

Az együttműködésben résztvevő magyar, szlovák és cseh barlangbiológusok egy része egy közös kiszálláson, a Baradla-barlang aggteleki bejárata előtt (fotó: Vlado Papac)

A közös munka eredményei hozzájárultak ahhoz is, hogy a Baradla-Domica-barlangrendszerről szóló, sok tudományterületet átfogó könyv barlangbiológiai fejezetei megszülessenek. A találó című könyv („A Baradla–Domica-barlangrendszer – A barlang, amely összeköt”) magyar és szlovák nyelven is megjelent.

A határon átnyúló együttműködés egyébként a barlang élővilágának kutatásában már a kezdetektől megfigyelhető egy sajátos formában, ugyanis a nagy elődök majd‘ mindegyike a mai Szlovákia területén született magyar volt: az elsők közt itt kutató Petényi Salamon János, Frivaldszky János és Frivaldszky Imre, valamint a barlang élővilágáról monográfiát író Dudich Endre is.

Szlovák kollégáink a Vass Imre-barlang agyagfigura-gyűjteményét gazdagítják. Az általuk megformázott ízeltlábú-szobrocskák az általunk készítettek mellé kerültek (fotó: Balázs Gergely)

Szerző: Dányi László (Állattár)