Magyar
English
Zilahi Kiss Endre (1873, Debrecen – 1931, Szilágycseh/Cehu Silvaniei, Románia) Budapesten végzett orvos volt. Különböző erdélyi településeken nőgyógyászként praktizált, illetve járási, majd királyi bányaorvosként is dolgozott. Lelkiismeretes, nagylelkű, becsületes embernek ismerték; páciensei bizalmát sokszor úgy nyerte meg, hogy ő is bevette az illetővel együtt a felírt orvosságot. Szegény sorsú betegeit és a cigány családokat ingyen kezelte.
Zilahi Kiss Endre Zilah mellett fedezte fel ezt a futrinkaalfajt, melyet Csiki Ernő Carabus hampei zilahiensis néven írt le (balra két hím, jobbra két nőstény). Ma érvényes neve C. h. eximius (fotó: Retezár Imre)
Ifjú korától kezdve foglalkozott rovargyűjtéssel; főleg a bogarak és a hártyásszárnyúak érdekelték. Számos cikket közölt a Szilágyság rovarfaunájáról, és nem kevés tudományra új fajt is leírt. Ezek nagy része azonban nem állta ki az idő próbáját (más fajok szinonímái lettek), ami részben azzal magyarázható, hogy Trianon után a megfelelő szakirodalomtól és összehasonlító gyűjteménytől elzárva minden elhivatottság mellett sem tudott magas minőségű taxonómiai munkát végezni.
Zilahi Kiss Endre (1873–1931) (forrás: M.A., 1933)
Nyugdíjas éveit feleségével együtt Szilágycsehen (Cehu Silvaniei) töltötte, ahol tekintélyes rovargyűjteményt állított össze. Sajnos, viszonylag fiatalon súlyos beteg lett, ezért úgy döntött, hogy gyűjteményét méltó helyekre menekíti. Bogárgyűjteményét az 1920-as évek végén Diószeghy Lászó neves borosjenői rovarásznak adta; ő azt Zilahi egyetértésével a sepsiszentgyörgyi múzeumba juttatta, ahol ma is gondosan őrzik és tudományos szempontból fel is dolgozták. Diószeghy 1930. június 23-án így írt erről Csutak Vilmosnak, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatójának:
„Egy haldokló barátom (vesesorvadás) dr. Zilahi Kiss Endre, akit az entomológiai körökben főleg a hymenopterológiával foglalkozók (darázs-tudomány) az egész kontinensen ismernek, nekem ajándékozta bogárgyűjteményét (a darazsak és szakkönyvtára már a Nemzeti Múzeumban vannak), magam pedig az Ő beleegyezésével – közöltem már régebben ezt vele – ezt a gyűjteményt, amely kb. 10 000 bogárból áll, szaktudósok által (Csiki, Biró Lajos, dr. Kaufmann) determinálva – a Székely Nemzeti Múzeumnak ajándékozom.”
A 25–30 ezer darabos hártyásszárnyú-gyűjteményéért a Rotschild család százezer lejt kínált. Zilahi azonban az anyagot Csiki Ernő segítségével a Magyar Nemzeti Múzeumba juttatta – egy kisebb rész kivételével, melyet még feldolgozni szándékozott. Belátta azonban, hogy erre már képtelen lesz, ezért azt is a Budapestre akarta küldeni.
Syzeuctus szilagysagiensis – Zilahi Kiss Endre által leírt fürkészdarázsfaj (fotó: Németh Tamás)
Akkor viszont a román vámhatóság megtiltotta gyűjtemények hivatalos kivitelét az országból. Csiki ezért Újhelyi József preparátort küldte el a gyűjteményért, amit ő sikerrel Budapestre szállított (ne kerülgessük: átcsempészte Magyarországra). Szilágycsehen maradt azonban négy láda könyv és a gyűjtemény szekrénye. Ezeket Zilahi a Schenker & Co. cég szatmárnémeti (Satu Mare) fiókja útján a cég budapesti fiókjához küldte. A küldemény el is érkezett a magyar határig, ahol azonban a magyar vámhatóság nem engedte tovább. Közben a budapesti Magyar Királyi Központi Vámigazgatóság utasította a nyírábrányi fővámhivatalt, hogy a küldeményt vámmentesen engedje át. A helyi fővámhivatal azonban ragaszkodott a díjmentes behozatalt engedélyező miniszteri hozzájáruláshoz. Csikinek sikerült az engedélyt beszereznie, így a szakkönyvtár és a szekrény végül eljutott a Magyar Nemzeti Múzeumba.
Szerző: Merkl Ottó (Állattár)