Erdészeti kutatások a Magyar Királyság területén

Fekete Lajos és Blattny Tibor (1913): Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén

Régi tapasztalat, hogy az egyes fafajok a számukra leginkább megfelelő földrajzi területen és magassági régiókban növekednek a legjobban, de ezek határairól nem voltak pontos ismeretek. Az ilyen jellegű adatgyűjtés fontosságát a hazai erdészek már a 19. században jelezték. Végül a munka nemzetközi kezdeményezés hatására indulhatott meg: „Nagy örömet okozott a Selmecbányai m. kir. bányászati és erdészeti főiskola akkori erdészeti tanárai körében, hogy az európai erdészeti kisérleti állomások azon mozgalmához, mely az erdei fák földrajzi elterjedé­sének megállapítását tűzte ki feladatául, — 1896-ban a m. kir. földmívelésügyi Ministerium is csatlakozott.”

Az erdészeti jelentőségű fák és cserjék elterjedése a Magyar Állam területén címoldala

A felmérést az ország 14 régióra bontásával végezték (ezek közül 9 teljes egészében a mai országhatárokon kívülre esik). A kijelölt 62 fa- és cserjefajra minden régióban megállapították azok szórványos és állományszintű előfordulásának határait. A magassági elterjedést 4 fő- és 4 mellékégtájra vonatkozóan adták meg. Az Európa-szintű kezdeményezésben részt vevő országok közül Magyarország elsőként végzett az anyaggyűjtéssel.

Az ország erdészeti régiói, amelyekben a fa- és cserjefajok felmérése zajlott

Az összesen közel 950 oldalas mű magyar nyelvű kiadása 1913-ban, a német nyelvű 1914-ben elhagyta a sajtót, de a világháború kitörése megakadályozta a terjesztését, így csak 1917 végén jelenhetett meg a nyilvánosság számára. A könyvben felhalmozott eredményeket, amire a jövő szakszerűbb erdőgazdálkodását alapozhatták volna, a trianoni döntés következtében már nem tudta hasznára fordítani a magyar erdészet.

Szerzők: Tamás Júlia, Barina Zoltán (Növénytár)