Magyar
English
A trianoni döntés után elcsatolt Erdélyben a természettudományok magyar kutatóinak többsége szinte kilátástalan helyzetbe került. Sokan elhagyták hazájukat, és az anyaországba települtek át, például a kolozsvári egyetem Szegedre költözésével; mások kényszerűségből – intézményeikkel együtt – betagozódtak a bukaresti hatalom alá. Romániában az egyetlen talpon maradó, nagy magyar tudományos intézmény a Székely Nemzeti Múzeum volt, amely jogi helyzetének rendezésével a széthullott szakmai erőket is igyekezett felkarolni.
Az ifjú Mallász József (1875–1933), a dévai múzeum későbbi igazgatója (forrás: Magyar Természettudományi Múzeum, Központi Könyvtár, Budapest)
A változásokat az erdélyi szász tudományos kör a magyarnál jobban vészelte át, mert jól szervezett intézményei védelmében már korábban is együttműködött mindenkivel, így a kisebbségi román erőkkel is. A nagyszebeni székhelyű Erdélyi Természettudományi Egyesület (Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften zu Hermannstadt) folyóirata, az 1850-ben alapított Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbürgischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt az impériumváltás után is megjelenhetett, és számos Erdélyben maradt magyar szakember más lehetőség híján ebben közölt cikkeket – így Nyárády Erazmus Gyula botanikus (1881–1966), Zilahi Kiss Endre (1873–1931) és Diószeghy László (1877–1942) rovarászok vagy Dobay László (1873–1943) ornitológus.
A pompás futrinka Mallász által 1900-ban leírt erdélyi alfaja (Carabus obsoletus csikii) (fotó: György Zoltán és Németh Tamás)
Akadt azonban egy hely, ahol nem voltak annyira élesek a nemzeti alapú ellentétek, ezért ott a magyar szakmai élet jelentős mértékben megőrizhette folytonosságát. Ez volt a korábban is román többségű Hunyad megyében a Dévai Múzeum.
Erdély egyik legrégebbi múzeumát 1880-ban alapította a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat. Évkönyveiben a természettudományos publikáció az első világháború előtt élénkült meg, főleg Gaál István, akkor még dévai tanár, később jeles paleontológus, címzetes múzeumigazgató jóvoltából. Ő javasolta a társulat nevének megváltoztatását is Hunyadmegyei Történelmi, Régészeti és Természettudományos Társulatra. A múzeum igazgatójának 1913-ban Mallász József állami számvizsgálót választották meg.
A Bethlen-kastély (Magna Curia) 1908-ban. Az 1621-ben emelt épület 1882 óta ad helyet a múzeumnak (forrás: Erdélyi képeslapok a múltból)
Mallász József (1875, Szászváros/Orăştie – 1933, Déva/Deva) egyetemi éveitől kezdve végzett szabadidejében természetrajzi gyűjtést és kutatást. Elsősorban bogarakkal foglalkozott, de érdeklődése kiterjedt más állatcsoportokra, a növényekre, az őslénytanra és a régészetre is – tulajdonképpen mindenre, ami Hunyad megye mai és múltbeli élővilágával vagy történeti régmúltjával kapcsolatos. Vezetésével a korábban kissé elcsendesült társulat és az anyagi gondokkal küzdő múzeum élete ismét felpezsdült.
A Bethlen-kastély (Magna Curia) 2007-ben (forrás: Andrei Kokelburg, Wikimedia Commons)
.jpg){kind=link}
Az első világháború és a trianoni döntés után minden megváltozott, de az új hatalom elismerte Mallász korábbi munkásságát: a román megyei prefektus 1920. november 22-én megerősítette igazgatói székében. A román tudományos életnek nagyon fontos volt az intézmény: a Hunyad megye területén található dák és római emlékek miatt a múzeum hosszú távú fejlesztéséről született megállapodás. Mallász felelevenítette régi kapcsolatait, és újakat is szerzett: megnyerte például olyan, a magyaroknak is ismerős politikusok támogatását, mint Octavian Goga (1881–1938), vagy a munkáját később is segítő Petru Groza (1884–1958).
Nem hallgatható el, hogy a két világháború között a magyarországi tudományos élet egyes tagjai rossz szemmel nézték, amint Mallász a románok felé is kinyújtja kezét, és úgy tekintettek rá, mint aki „román szolgálatba állt”. Pedig csak jó politikai érzékkel megtalálta a mindkét részről elfogadható kompromisszumokat, melyekkel szeretett múzeuma javát szolgálhatta. Neki köszönhető, hogy megmaradt, és 1969-től új erőre kapott a Dévai Múzeum (1938-tól Hunyad megyei Múzeum, 2008 óta a Dák és Római Civilizáció Múzeuma – Muzeul Civilizaţiei Dacice şi Romane) természettudományos jellege.
Kapcsolódó tartalmak:
Szerző: Merkl Ottó (Állattár)