Magyar
English
Szeptember 27-én megalakult és munkához látott a magyar-román-antant vegyes bizottság, de a román hadsereg másként gondolt dűlőre jutni az ügyben, gondosan kiválasztva e célra egy vasárnap estét. Október 5-én 17 óra 45 perckor megjelent Șerbescu tábornok, 14 katonai teherautóval, valamint katonákból és hadifoglyokból álló rakodószemélyzettel az erdélyi múzeumokból származó letétek elvitele céljából. A románok a bonyodalmak elkerülése végett elvágták a múzeumi telefonok vezetékét, de Isoz Kálmán múzeumi főtitkárnak a közvetlen főtitkári vonalán keresztül sikerült elérnie Czakó Elemért, a Budapestre menekített múzeumi tárgyak ügyében illetékes miniszteri biztost., Czakó a közelében lakó Domanovszky Sándor történészt, a trianoni békedelegáció későbbi szakértőjét riasztotta, hogy értesítse az antantmissziót.
Egy gyógyszerész – feltehetően az akkor a Múzeum körút 18-ban lévő patikából – felfigyelt a csapatmozgásra, és a helyszínre hívta Pekár Gyula minisztert, aki éppen az egyetemi Gólyavárban tartott előadást, majd sikerült Czakó Elemért is behozatni a régiségtár kulcsáért elküldött román autóval. Valamennyi hivatalos személy, beleértve a szintén odacitált Fejérpataky László főigazgatót, megtagadta a román követelés végrehajtását. Erről a hosszas alkudozás végén Șerbescu írásos nyilatkozatot kért. Ezt megkapva újabb őrséget rendelt ki, majd 20 óra 35 perckor eltávozott, mondván, reggel visszajön, és amennyiben nem kapja meg a kulcsokat, a műtárgyakat erővel elviszi.
Az események egyik nemzeti múzeumi főszereplője: Isoz (D'Isoz) Kálmán (1878–1956) főtitkár. Forrás
Az események egyik nemzeti múzeumi főszereplője: Fejérpataky László főigazgató. Forrás
Este háromnegyed 10-kor megérkezett néhány amerikai katonával Bandholtz tábornok, az antantmisszió napi ügyeletes vezetője, akit csak nagy nehezen – Pekár Gyuláné széles ismeretségi körének köszönhetően – sikerült telefonon utolérni, mivel a brit misszión vacsorázott. A tényállás megismerése után Bandholtz az antantmisszió nevében aláírt és lepecsételt zárószalaggal látta el a raktárajtókat, a kulcsszekrény kulcsát pedig magával vitte. Ez a beavatkozás végérvényesen lezárta román rekvirálási kísérleteket. Október 17-én a raktárajtók előtti román őrséget, majd november 5-én az épület előttit is visszavonták. November 14-én, miután a román alakulatok elhagyták Budapestet, 17 óra 6 perckor Bandholtz tábornok megjelent a múzeumban, és elismervény ellenében visszaadta a kulcsszekrény kulcsát, majd levette a zárószalagokat, melyekből egyet emlékül átadott a múzeumnak.
Harry Hill Bandholtz tábornok (1864 – 1925).
A ma a Szabadság téren, az USA nagykövetsége előtt álló szobrot eredetileg 1936-ban a Múzeumkertben állították föl. Bandholtz lovaglóostorát, mellyel a legenda szerint a román katonákat kikergette volna a múzeumból, a szobron – a felállítása előtti diplomáciai manővereknek köszönhetően – a háta mögött tartja. Efféle atrocitásra valójában nem került sor, mert Bandholtz a román rekviráló alakulat eltávozta után érkezett csak a helyszínre. Naplója szerint, melyben ostorhasználatról nem esik szó, egy román őr valóban megpróbálta feltartóztatni őket, de ez nem sokat használt neki („it did not do him much good”). Forrás
A Bandholtz által használt egyik zárószalag.
Bandholtz tábornok emlékiratainak 1920. október 6-i bejegyzése szerint „mivel a románok és minden európai kedvelik a pecséteket, más nem lévén nálunk, egy amerikai postai cenzori bélyegzőt használtunk, amelyikkel mindegyik zárószalagot lepecsételtük.” Forrás: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum 1913–1923. évi állapotáról és működéséről. Budapest, 1926.
Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)
Kapcsolódó tartalmak:
Hogyan került a múzeum a Mehmed szultán útra?
Román próbálkozások a múzeumi anyag részleges elvitelére 1920 őszén
Az első román rekvirálási kísérletek a múzeumban, 1919. augusztus–szeptember
A Magyar Nemzeti Múzeum a békekonferencia hivatalos irataiban