A tavi rétegek térképezését és ősmaradványaik tudományos leírását először osztrák, majd a kiegyezést és a Magyar Királyi Földtani Intézet 1869-es megalapítását követően magyar szakemberek végezték, jelentős volt a horvát paleontológusok hozzájárulása is. Az ígéretesen fejlődő kutatásra élénk információ- és mintaanyagcsere volt jellemző. A bécsi és a zágrábi természettudományi múzeumok jelentős számban őriznek ezekből az időkből magyar területről származó fosszíliákat.
Magyarországi lelőhelyekről származó típuspéldányok a Bécsi Természettudományi Múzeum gyűjteményében: 1: Prosostenia radmanesti (Kup), 2: Goniochilus schwabenaui (Tihany), 3: Staja obtusecarinata (Tihany), 4: Gyraulus inornatus (Tihany), 5: Valvata balatonica (Tihany) (fotó: Katona Lajos Tamás)
Zalaapátiból (Magyarország) származó típuspéldányok a Bécsi Földtani Intézet gyűjteményében: 1: Valvata helicoides, 2: Helicigona balatonica, 3-4: Melanopsis cylindrica, 4: Prososthenia haidingeri (fotó: Katona Lajos Tamás)
Az endemikus, olykor különleges alakú puhatestűvázak messze a birodalom határain túl is élénk érdeklődést és figyelmet keltettek. A washingtoni National Museum of Natural History tárlójában látható, a Bánság ma Romániához tartozó részéből származó egyik példány eredetét a régi gyűjteményi cédula alapján így jelölik a kiállításban: „Austria-Hungary”.
Szerzők: Magyar Imre (MTA-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport), Katona Lajos Tamás (MTM Bakonyi Természettudományi Múzeuma)
Kapcsolódó tartalmak:
A Pannon-tó: hungarikum a geológia világából
A darabokra hulló egész: a Pannon-tó kutatása az utódállamokban
Meghaladni a szétszakítottságot: a Pannon-tó magyar kezdeményezésű kutatása a szomszédos államokban