A múzeum Trianon előestéjén

A múzeum Trianon előestéjén

A Magyar Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményei rohamléptekben gyarapodtak az I. világháborút megelőző időszakban. A múzeum gyűjteményeiből 1810-ben megalakult a Természetiek Tára, amely 1870-ben szétvált Állattárra, Növénytárra, valamint Ásvány- és Őslénytárra. A gyűjteményi gyarapodás folyamatos helyhiányt eredményezett, ezért rendszeresen felvetődött a költözés, sőt az önálló Természettudományi Múzeum alapításának terve is.

Magyar Nemzeti Múzeum. A felvétel 1893 után készült. Forrás: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.08.023

Az Ásvány- és Kőzettár és az Őslénytani és Földtani Tár 1920-ban Ásvány- és Őslénytár elnevezéssel közös szervezeti egységet alkotott a Nemzeti Múzeum épületében. A természettudományi gyűjteményt Festetics Julianna ásványgyűjteménye alapozta meg 1803-ban. További nagy értékű ásvány- és őslénytani adományokkal, illetve máig példátlan mértékű állami támogatásokból megvalósult vásárlásokkal a világ egyik legjelentősebb gyűjteményévé vált a 20. század elejére.

A Növénytár története is Festetics Julianna adományával kezdődött. A növénytani anyag 1818-tól gyorsan gyarapodott, és a herbáriumi lapok száma a századfordulóra több százezerre nőtt. A hosszú éveken át szűkös körülmények között tárolt gyűjteményi anyag a nagyléptékű adományok és vásárlások hatására, az Akadémia épületébe költözése után európai rangúvá válhatott.

Az Állattár első szerzeményei Pozsony vármegyéből (Nagyszombatról) származnak. Az adományoknak és a rendszeres gyűjtéseknek köszönhetően a példányszám a 20. század elején milliós nagyságúra duzzadt. Az Állattár többszöri költözés után a Nemzeti Múzeum 2. emeletén kapott termeket, amelyek egy része látogatható volt a nagyközönség számára.

Az embertani gyűjtemények sorsa szintén kalandos utat járt be. Régészeti ásatásokból származó emberi csontmaradványok 1835-től folyamatosan kerültek a Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, 1872-től a Nemzeti Múzeum keretein belül működő Néprajzi Osztályra. A világon ötödikként alapított budapesti egyetem antropológia tanszékével párhuzamosan fejlődő gyűjtemény a századfordulóra több ezer tételt számlált.

 

Részlet az állattári kiállításból – magyarországi madarak terme. Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Alapításának századik évfordulója alkalmából írták a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői. Budapest, 1902.

Az Ásvány- és Őslénytár ősemlőscsontvázakat és egyéb nagy méretű ősmaradványokat bemutató, ún. csontterme 1900 körül. Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Alapításának századik évfordulója alkalmából írták a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői. Budapest, 1902.

Ásvány- és Őslénytár ásványrendszertani kiállításának a terméselemeket és a szulfidásványokat bemutató terme 1900 körül, középen a meteoritgyűjtemény vitrinjeivel. Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Alapításának századik évfordulója alkalmából írták a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői. Budapest, 1902.

A Növénytár termei az Akadémia épületének 2. emeletén, a korábbi Országos Képtár helyiségeiben. Forrás:
MTM Fotó- és Médiatár

Az állattári gyűjtemény zsúfolt elhelyezése. Forrás: A Magyar Nemzeti Múzeum multja és jelene. Alapításának századik évfordulója alkalmából írták a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselői. Budapest, 1902.

Szerző: Bernert Zsolt

 

Kapcsolódó tartalmak:

A Természettudományi Múzeum önállósításának első kísérlete

Trianon előzményei és a Magyar Nemzeti Múzeum

 

Az Állattár a Nemzeti Múzeum „második emeletének Esterházy utcai frontját foglalta el egész hosszában.”. A közönség számára az az öt terem volt látogatható, amelyekben a gerinces gyűjteményeket helyezték el. Ezekben a termekben nem különült el a tudományos gyűjtemény a kiállítási anyagoktól.
A Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára, illetve Őslénytani és Földtani Tára 1920-ban Ásvány- és Őslénytár elnevezéssel közös szervezeti egységet alkotott. Ez így maradt egészen a II. világháború kitörésének évéig, 1939-ig, de az I. világháború elvesztését követő évek tényleges választóvonalat jelentettek, és jelentős változásokat hoztak a tár életében.
A 19. és 20. század fordulójára a múzeum növénytani gyűjteményei több százezer lapot számláltak. A gyűjtemény az első világháború kitöréséig hatalmas ütemben gyarapodott. Az 1918 és 1920 közötti mozgalmas időszak tragikus társadalmi és politikai eseményei káros hatással voltak a személyi állományra és a múzeumi munkára.
Az Embertani gyűjtemények története kalandos utakon ment végig. Régészeti ásatásokból 1835-től szórványosan kerültek a Nemzeti Múzeumba emberi csontmaradványok. A gyarapodó embertani anyag a Néprajzi Osztályba került. A világon ötödikként alapított budapesti egyetem antropológia tanszékével párhuzamosan fejlődött a kollekció.