Magyar
English
A Magyar Természettudományi Múzeum Ásvány- és Kőzettára, illetve Őslénytani és Földtani Tára 1920-ban Ásvány- és Őslénytár elnevezéssel közös szervezeti egységet alkotott. Ez így maradt egészen a II. világháború kitörésének évéig, 1939-ig, de az I. világháború elvesztését követő évek tényleges választóvonalat jelentettek, és jelentős változásokat hoztak a tár életében.
Sajátos történelmi párhuzamként a tár aranykora, a Krenner-korszak (1870–1919), a „békebeli Magyarországéval” lényegében egy időben kezdődött és ért véget. Krenner József 1866-ban került a múzeumba, 1870-ben lett a tár vezetője. A félévszázados folyamatot, melynek során a gyűjtemény európai, sőt világviszonylatban is kiemelkedővé vált, a több mint 40 ezer példányos Lobkowitz-gyűjtemény megvásárlása alapozta meg. A vételt 1871-ben Pulszky Ferenc – 1869-től nemzeti múzeumi igazgató, kormánypárti országgyűlési képviselő – hathatós közbenjárásával az Országgyűlés szavazta meg. A virágkor Krenner szakértelme és a korabeli számottevő állami dotáció mellett főként Semsey Andor földbirtokos – a valaha volt legnagyobb magyar tudománypártoló mecénás – az 1870-es évek második felétől érkező adományainak volt köszönhető.
dr. Krenner József (1839–1920), a múzeum munkatársa 1867–1919, az Ásvány- és Őslénytár igazgatója 1870–1919 között.
Semsey Andor (1833–1923), a múzeum és a magyar természettudomány legnagyobb mecénása, az Ásvány- és Őslénytár tiszteletbeli főőre.
Semsey levele Krennernek, az 1911. évi, még ki nem egyenlített ásványkereskedői számlák ügyében.
1920-ra a körülmények gyökeresen megváltoztak. A „Krenner-gárda” kiöregedett: 1919-ben – a Tanácsköztársaság alatt – az akkor már 80 éves Krennert nyugdíjazták. A proletárdiktatúra turbulens hónapjaiban gyökeres átalakításokat javasolt az újonnan létrehozott Természettudományi Múzeumot felügyelő Természettudományi Társulatok és Múzeumok Direktóriuma. Ezek első lépéseként a tárat kettéosztották. Az Ásvány- és Földtani Tárba a kilenc alkalmazott mellé további három, az új Őslénytani Tárba, melynek vezetésével a Földtani Intézetből áthelyezett Kormos Tivadart bízták meg, kilenc új alkalmazottat vettek fel. A direktórium rendeletére más intézményekből (pl. a Földtani Intézetből) gyűjteményi anyagot szállítottak át a tárakba, ezt aztán 1919 végén és 1920 nyarán vissza kellett vinni eredeti helyükre.
Mivel a kommün összes intézkedését a bukása után semmisnek tekintették, Krenner formailag visszakerült a tár élére, de 1919 őszén újból nyugdíjazták. Utóda, a 63 éves Franzenau Ágoston nem sokkal ezután, még 1919 novemberében elhunyt, ahogy 1920 januárjában Krenner is. Az így rövid idő alatt tudományos munkatársainak felét elvesztő tár vezetésével Zimányi Károlyt bízták meg. A személyiekhez képest az anyagi veszteségek még drasztikusabbak voltak. Az állami dotáció a súlyos társadalmi-gazdasági helyzetben minimálisra zsugorodott, és a hajlott korú (87 éves) Semsey sem volt abban a helyzetben, hogy a tárat segíteni tudja. E nehéz helyzetben jött el a békeszerződés éve.
dr. Franzenau Ágoston (1856–1919), a múzeum munkatársa 1883–1919 között, az Ásvány- és Őslénytár 1919 őszén kinevezett, de hivatalba nem lépett igazgatója.
dr. Kormos Tivadar (1881–1946), 1908 és 1919 között a Magyar Királyi Földtani Intézet geológusa, 1919-ben az Őslénytár kinevezett vezetője.
Szerző: Papp Gábor (Ásvány- és Kőzettár)
Kapcsolódó tartalmak:
Az Ásvány- és Őslénytár munkatársai 1920-ban
Az Ásvány- és Őslénytár gyűjteménye és kiállítása 1920-ban