Magyar
English
1859-ben alakult meg a Párizsi Antropológiai Társaság; innen számítjuk az intézményesített, tudományos antropológia kezdeteit. A társaság elnöke, a neves anatómus, Paul Broca még az „emberi rasszok” tanulmányozását tartotta az antropológia fő feladatának és létrejötte céljának, ám ez rövidesen – a biológiai evolúciónak az ember származására is kiterjesztett gondolata térnyerésével – kiegészült az emberfélék tér- és időbeli változatosságának vizsgálatával.
A többi európai országhoz hasonlóan a felvilágosodás korában (javarészt a 18. században) nálunk is készült már néhány olyan munka, amelynek embertani vonatkozásai voltak. Ám a nagy lökést itt is az a forrongás adta, amely az evolúciós tanok feltűnésével – az akkori klerikális körök egy részének komoly ellenszenvétől kísérve – terjedt szét a tudományos világban, és az 1860-as évek végére begyűrűzött hazánkba is. Kezdetben az embertan eszméjének honi terjesztésében kiemelkedően fontos szerepe volt Rómer Flórisnak (a magyarországi régészet atyjának), aki a Kárpát-medencei ember őstörténeti kutatásának lelkes előmozdítója volt, valamint két neves orvosdoktornak, Scheiber Sámuelnek és Lenhossék Józsefnek, akiket szintén érdekelt az antropológia friss tudománya, és ilyen irányú tevékenységet is folytattak.
Hamar felmerült az igény, hogy az antropológia intézményes kereteket kapjon, azonban Scheiber és Lenhossék között ellentét feszült, amely hátráltatta ennek a megvalósulását. Fordulópontot 1876 jelentett, amikor Budapest adott otthont a VIII. Nemzetközi Ősrégészeti és Embertani Kongresszusnak. Ezen számos külföldi szaktekintély is részt vett, nagy sikerrel zárult, és az esemény komoly sajtóvisszhangot keltett. 1878-ban megalakult az Országos Régészeti és Embertani Társaság. Ugyanebben az évben tűnt fel egy új név a szárnyait bontogató hazai antropológia köreiben: a szintén orvos végzettségű Török Aurél (teljes nevén Ponori Thewrewk Aurél), akit annyira magával ragadott az „embertani búvárlat” új tudománya, hogy eldöntötte, erre – „a magyar faj anthropologiai kiderítésére” – szenteli az életét.
Török Aurél III. Béla koponyájával (fotó: Magyar Természettudományi Múzeum)
Török rendkívül céltudatosan és komolyan készült az antropológusi pályára. Ez a politikai döntéshozók figyelmét sem kerülte el, így amikor 1880-ban Trefort Ágoston kultuszminiszter elrendelte egy embertani tanszék és intézet felállítását a budapesti egyetemre, annak élére Török Aurélt jelölte. Török elfogadta a felkérést, azonban egy évnyi tanulmányi szabadságot kért, hogy külföldön képezve magát kellőképpen felkészülhessen a feladatra. Ez idő alatt kongresszusokon és antropológiai gyűjteményekben járt, részt vett ásatásokon, illetve előadásokat hallgatott, és dolgozott Broca párizsi intézetében. Mire 1881 őszén tényleges megalakult – világviszonylatban az ötödik ilyen intézményként! – a budapesti egyetem embertani tanszéke, a kinevezését megkapó Török Aurél már az európai szintéren ismertséget szerzett antropológusként kezdhetett bele a tisztsége ellátásába.
Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)
Kapcsolódó tartalmak:
Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 1. rész
Török Aurél és a hazai embertan 1881-1912 között 2. rész
Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 3. rész
Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 4. rész
A hazai antropológia 1912-1945 között
Trianon hatása a hazai embertanra, az első és második bécsi döntés embertani vonatkozásai