Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között

Török Aurél több mint három évtizeden keresztül szinte egymaga képviselte a magyar biológiai antropológiát. Kitartó munkájával és kivételes tehetségével itthon a semmiből teremtette meg hazánk legelső antropológiai gyűjteményét, múzeumát és intézetét, mellyel lefektette a későbbi hazai antropológiai élet alapjait. Halálával nem csupán üres intézményt hagyott hátra maga mögött, oktatóként is átadta az antropológia szeretetét és tudása legjavát tanítványainak. Így minden adott volt ahhoz, hogy eljöhessen végre a hazai embertan fellendülése, és Török megvalósulatlanul maradt álmait beteljesítsék az utódok.

Török Aurél vezette ásatás Velem Szent Vid mellett (a széken ülő férfi Török Aurél) (forrás: Magyar Természettudományi Múzeum)

Török Aurél 1842. február 13-án született Pozsonyban. (Édesapja híres műgyűjtő és polihisztor volt, unokája pedig, Ponori Thewrewk Aurél, neves csillagász; de rajtuk kívül is több híres tagja van a családnak.) Egyetemi évei alatt orvosnak tanult. Az antropológia iránt az 1870-es évek második felében fordult a figyelme, amikor a kolozsvári egyetem bonctani tanszékére kerülve megörökölte elődje, Czifra Ferenc tanár koponyagyűjteményét. Trefort Ágoston ajánlólevelével 1878-ban a zsebében részt vett a világkiállítás idejére Párizsba összehívott nemzetközi antropológiai kongresszuson. Itt érte az az élmény, amelynek nyomán véglegesen elhatározta: antropológussá képzi magát. A világkiállítás alatt a Trocaderóban felállítottak egy antropológiai tárlatot, amelyet Török is meglátogatott. Itt elhűlve vette észre, hogy az egyik szekrényben „igazi magyar típusok” megjelöléssel rablógyilkosok koponyái voltak kiállítva.[1] Másnap, amikor meglátogatta a francia embertani társaság vezetőjét, és ezt szóvá tette neki, Paul Broca így válaszolt:

„Hát önök, nemes magyarok, ide jönnek protestálni, hát önök csak beszélni tudnak? Nálunk csak tényekkel lehet előállni. Hát hozott-e tanár úr magával koponyákat, hogy dr. Benedict[2] urat megcáfolhassa… Önök maguk nem tartják érdemesnek, hogy saját fajukat kutassák? Hát hol vannak önöknél a koponyagyűjtemények? Mikor az 1876-iki nemzetközi kongresszuson Budapesten jártam, Lenhossék[3] is magyar rablók koponyáit mutogatta.” Mikor erre Török azt válaszolta, hogy „Én nem vagyok anthropologus, én az élettan tanára vagyok.”, Broca a szavába vágott: „Hátha nem anthropologus, akkor legyen azzá, ön még fiatal ember s reá adhatja még magát. Jöjjön el hozzánk egy évre, majd kiképezzük; Trefort minister úr úgyis megígérte nekem Budapesten[4], hogy fog majd nekünk egy fiatal tudóst e czélból küldeni.”[5]

Török, hazatérve már 1878 őszén javasolta, hogy a Magyar királyi Természettudományi Társulat Közlönyében induljon meg rendszeres antropológiai rovat, és 1879-ben, Magyarországon először, rendszeres embertani előadásokat hirdetett és tartott.

Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)