Török Aurél és a hazai embertan helyzete 1881-1912 között 2. rész: Az önálló Embertani Múzeum terve

Amikor 1881-ben a vezetésével megalakult a budapesti egyetemen az embertani tanszék, Török hallatlan energiával vetette bele magát elképzelései megvalósításába. Oktatni és népszerűsíteni kívánta az embertant, és tájegységenként tervezte végigvizsgálni az élő magyarságot (az antropológia mellett néprajzi és demográfiai szempontból is), hogy megírhassa Magyarország antropológiáját. Önálló embertani múzeumot is szeretett volna létrehozni, amely, többek között, a régészeti feltárásokból megmenteni szándékozott csontmaradványok őrzését is ellátta volna. Mindezt egy önálló "csúcsintézet", egy Országos Embertani Intézet és Múzeum keretein belül képzelte el, melyhez a budapesti embertani tanszéket indulópontnak tartotta.

Ám a tervek megvalósíthatóságához az állam nem biztosított elegendő forrást. A tanszék számára eredetileg használatba adott terület is igen apró volt, és csak több évi folyamatos levelezés után sikerült elérnie, hogy valamelyest bővülhessen. 1882-ben indította el az Anthropologiai Füzetek című folyóiratot, amelynek első számát saját költségén jelentette meg, s minden tanulmányát ő írta. Ezzel a szélesebb közönség figyelmét és pártfogását igyekezett felkelteni és megnyerni az antropológia ügyének, hogy ezzel is elősegítse egy önálló embertani intézet és múzeum felállítását. Ám a várt érdeklődés elmaradt, így csalódottságában újabb számot már nem készített. Az élő magyarság vizsgálatáról, bár szívügyének tartotta, a szükséges személyzet, pénz és eszközök hiányában szintén le kellett mondania. Ezért figyelme az oktatás mellett, amelyet a tanszék megalakulásának pillanatától kezdve lelkiismeretesen végzett (professzorsága alatt 2732 diák iratkozott fel az óráira, és 23 doktori értekezés készült el a felügyelete alatt), a régészeti korú csontleletek felé fordult.

Az Anthropologiai Füzetek 1882-ben megjelent száma (fotó: Magyar Természettudományi Múzeum)

Ezen a területen néhány sikert is elkönyvelhetett. Ekkoriban egyáltalán nem volt általános, hogy a régészeti ásatások során a megtalált csontleleteket is megmentsék, legfeljebb csak egy-egy, a régésznek tetsző vagy valamilyen szempontból különleges csontmaradványt raktak el. A történeti embertani anyag szabályozott gyűjtésének fontosságáról egy évtizeddel korábban már Scheiber Sámuel is értekezett, de Török Aurél volt, akinek 1883-ban sikerült kiharcolnia a fővárosi tanácsnál, hogy a földmunkák során napvilágra kerülő csontokat az Antropológiai Múzeum felé kötelező legyen bejelenteni. Az ily módon feltárt csontvázakon kívül már meglévő gyűjteményeket is igyekezett megszerezni. Így például (mint az alábbi kép mutatja) 1883-ban a Magyar Nemzeti Múzeumtól átvehetett egy embercsontokat is tartalmazó gyűjteményt.

Hogy az ezen lajstromba foglalt 88 folyószám alatt 2784 db emberi és állati csontmaradványt a m. n. muzeum érem és régiségtárából az igazgatásom alatt felállítandó anthropologiai muzeum számára ideiglenesen letétképen átvettem: ezennel elismerem és bizonyítom

Budapest 1883 Marczius 7én

Török Aurél

ny.r. tanár, az embertani múzeum igazgatója

(fotó: Magyar Természettudományi Múzeum)

Szerző: Évinger Sándor (Embertani Tár)

Kapcsolódó tartalmak:

A hazai antropológia kezdetei 1881-ig

Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 1. rész

Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 3. rész

Török Aurél és a hazai antropológia 1881-1912 között 4. rész

A hazai antropológia 1912-1945 között

Trianon hatása a hazai embertanra, az első és második bécsi döntés embertani vonatkozásai